ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

/Buda Ferenc búcsúztatója Nagy László sírjánál a Farkasréti temetőben 1978. február 6-án./

Árváid állnak körül, Legelső Csillag. A vak sors, a sötét erők sortüze ezúttal is tévedhetetlenül célba talált. Akár legutóbb: októberben.

Örökségeden, a befelé határtalan Szabadság szikkadt kenyerén megosztozunk: maradjon elfogyhatatlan étkünk. Pirinyó morzsája is édesebb mindannál, amit a jóllakottnak terített asztala kínál.

Dögvészes parton a terített asztal ott áll ma is. Dúl a vendégség körülötte. Minden kísértés pedig a Te kezed által megjelöltetett. Talpát, tenyerét ki–ki
szemügyre vegye, barátaim: nem virít-e rajt világosszürkén a hamu. A körmök alól kitetsző koromszemcsék is szigorú önvizsgálatra szorítanak. Ezért a szerencsés túlélő csak kellő indokkal s illendő áhítattal vegye szájára szentséges nevedet. A Te sírodra nem hullhat szemét.

Hagyatékod: a Mű, a megbonthatatlan, felülmúlhatatlan.

S hagyatékod: a fejünk fölött összeroppanó mennyboltozat — a ránkszakadt felelősség.

Kortársak, utódok, kezdő s leendő pennaforgatók, nem tollat temetünk ma itt, de kardot.

László, segíts a túlsó partról, mert egyetlen menedékünk a megmaradás, a megmaradásod.

Teremtő erőd virágában távoztál közülünk, váratlanul. Csaknem belédpusztultunk. Eleven arcod hiánya a mi holtig tartó vigasztalanságunk. Mégis: satuba fogott szívünket szorítsad mindenkoron, hisz

munkában Mérce, virtusban Példa Te voltál, Te vagy;

biztos ítélet Tündöklő Tükre Te voltál, Te vagy;

lázban kovácsolt damaszkuszi Penge Te voltál, Te vagy;

Igazság Angyala, Tisztesség Oltára Te voltál, Te vagy;

Hitünk Sziklája, Hűség Vaspántja Te voltál, Te vagy;

jó ügyek Cinkosa, gyöngék Istápja Te voltál, Te vagy;

másokat gyógyítván, Magadat Pusztító Te voltál, Te vagy;

sárkánytorokba döfő Szent György lovag Te voltál, Te vagy;

sárkányok fogán Ártatlan Áldozat Te voltál, Te vagy;

verőerünkön átvérzett Kötés Te voltál, Te vagy;

csikókkal áldott Édeni Mező Te voltál, Te vagy;

Iszkáz és Istensegíts között Te voltál, Te vagy;

Petőfi fölszántott sírja Te voltál, Te vagy.

Nagy László! Tőled én elbúcsúzni nem tudok.

A Téged szeretők nevében siratlak.

Irgalmas Földanyánk fogadd be legkülönb Fiadat. Ámen.

Forrás, 1978. 4. sz.