bors és szegfűszeg
kékségbe burkolózó szerelem-lidércek
egyetlen egyszer sem
lennék veled, mégis
kósza kabátom alá gyömöszöllek.
itt vagyok,
prűd magányban, nélküled.
hát legyen megint örök idő,
mint akkor, ott, mikor írtál.
én meg egyedül álmodtalak.
és már itthon sem titkolom,
hogy antiszociális bűnbe esés
minden február tizenhatodika.
mert ez a nap te vagy.
nagy T és nagy E és azok
a rengetegszer elpróbált
kínos csendek.
talán egyszer sikerül
közétek furakodnom és majd
ártatlanul mosolygok, hogy meg ne ijedj.
szép leszek és azt a nyakláncot
veszem magamra, aminek közepén
csepp alakú madonna-könny fityeg.
talán nem lesz több közjáték
és végre megnézhetem
milyen színű a szemed.
/2007 november/
- zsófi alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges