Bolond áprilisi szél
fütyörészte neved,
majd szelíden búgta:
ne kezdj ki velem!
Illanó a csoda, az áldott,
megigézett zsenge ifjúságod,
s én a jázminbokorral
győztesen virágba borulva
bódultan álltam ott...
Aztán mint a tavaszi szél
karodba kaptál megint,
és pajkosan kacagtad:
Bolond vagy, mint az április!