A meghallgatáshoz [katt ide!] A verset elmondja: Für Anikó
Egyszer veled ébredhetnék,
pucéron, mint téli,
lombhullató bokrok,
Te felsebzett bőrömet
simogatnád körbe,
én gyógyulttá csókolnám
fájdalmad varát,
s a tegnap talált
csipkebogyókból,
– emlékszel,
mit a bokrok fagyott
karjaiból csentünk –
főzhetnénk teát,
és majd ha az Éden
almájából ettünk,
felhorzsolt térdekkel
– örökbe fogadnálak.