Nyomtalan hajók tűnnek el
ahogy holdfényben
a forró napra vágyom
és délben szeretném
ha újra hold hasítaná tükröm.
Hullámzom élesen dühösen
és szürkére kavarva fel önmagam
minden hordalékát
majd apró fehér tajtékkal
lustulok el mikor színem akár az ég
szokatlan nyugalom apró kavicsokat nyelek.
Sirályok felettem halraj siklása
bennem minden apró mozdulat
hullámtörőktől távol vagyok a legmélyebb
a legáramlóbb a legboldogabb
sosem volt folyókból érint meg néha
valami kegyetlen áradás.
Kagylóhéjban alszom
a hideg homokban
néha léptek néha lepedők
de legjobban a hullámok zaja
ahogy körbevesz kitár mindent
amit szeretek bezárja azt ami fáj.
Fényes kikötőm két szemed
a Partom vagy mert
esőfelhőkkel jöttél
kopott bárkákkal süllyedtél el
ár-apályom a tiéd elvetted a Holdtól
kagylóhéjban alszom nevem: Belső Tenger.
2025.02.14.