Tudom itt van valahol…
Már majdnem
Szinte már érzem
A torkomon a nevét
És mégis ismeretlen marad.
Tudom hogy Ö az…
Akinek a hangja ott
Hullámzik a lerakott
Telefonok megszakított
Vonalak mélyén.
Aki a kikapcsolt
Tévében sétál
A parton a film után
Befalja a még langyos
Hotdog-ot lába a vízben.
Aki a megfeneklett rádiók
Hangjait köpködi a csillagok
Felé miközben alszom
Kitárt karokkal járja az éjt
Míg én takarókban lobogva álmodom.
Ott sétál az ablakon túl
Hegyekre öntött erdőkben jár
Fénytől zörgő hajnali vonatok
Mellett osonva gyűjt valami
Szürkét kéket a töltés köveiből.
Háttérzajokon úszik műholdakról
Senkit sem érdeklő műsorokon
Utazva videó megosztó portálak
Felé aztán észrevétlen fekszik
Hanyatt újraírható dvd-k bőrére.
Néha lejjebb húzza a holdat
Hogy nyugtalan álmok
Repedésein át sétálhasson a szívben
Belülről érinti meg a bőrt
Szívdobogásra lépve szárítja a torkot.
Most épp a télre váró
Kabátom ujjában szuszog
Néha megroppantja a szekrényt
A felismerhetetlenségig hasonlít rám
Olyan mint én…. Idegen
2010-07-09