Tenni kellett
valami szükséglet felettit,
akkor is szem előtt legyen
a mindenkor legyőzendő,
ha nincs látkörön belül,
ha csak mozgótest
a képlékeny képzeletben.
Minden pillanatban
készen állni
csapda-állításra,
dárdahajításra,
s bármi adódóan, váratlan
veszéllyel szembeszállni.
A mindennapi
betevő falat szükséglete,
létre eszméltető
kötelességtudat
tartotta ébren a félelmet,
hogy a maréknyi ember ki ne haljon, -
mintha látták volna
mindazt a nagyszerűt,
ami még lehet.
Fel kellet hát karcolni
pár vonással a frissen ejtett vadat
a barlang mennyezetkövére!,
szemlélve tudatosítani:
ide kell a dárdát hajítani,
nyílvesszővel ide célozni,
itt a szív, tüdő,
erre a lágy,
emerre a csontos részek.
Halhatatlan rajzokon
megszülettek a szarvasok,
bölények, mamutok,
oroszlánok, tigrisek.
Az első művészek nyomán
biztonságosabbnak
tűnt a barlang,
emberibbnek a lét.