Baljós árnyak
Még késik a tavasz, fehér a liget.
Havas gönceik alatt összehúzzák
magukat a fák. Hajlott öreg biceg.
Ma nem ugatják, bágyadtak a kutyák.
Egy hattyú, úgy, mint a többi, repülne.
De eleven bomba. Fekete rajban.
Az öreg meg-meg áll, inkább leülne.
Köszvénye fáj, de a templom odébb van.
Isten rejtőzik. Nap szeme lesütve.
Beteg madár szárnya nehezen mozdul,
megáll, gazdáját leejti a földre.
Misére harang hív, álmosan kondul.
Moszkvában egy tudós ijesztőt jósol*:
Ha mutál a vírus, - s fog, majdnem biztos,-
járvány indul ki Kínából, majd tombol,
s egyharmadunkat megöli e gyilkos.
Bár baljós árnyak vetülnek a földre,
Tavaszt remélünk, - szebbet, mint a régi -,
mely a feketét átfesti majd zöldre.
De most még madár s hó hull. A táj téli.
______
2006
_______________________
* Dmitrij Lvov az orosz orvostudományi akadémia
víruskutató intézetének igazgatója
- theodor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges