ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Tündöklő bűn? Modern rabszolgatartó társadalmak? Mi is a rabszolgák közé tartozunk?

"cionált.

A közösség azt sérelmezi, ha a foglalkoztató a maximálisnál kevesebb közterhet hajlandó megfizetni a munkaerő áráért a közösség részére. Milyen furcsa… Olyan mintha az olcsó munkaerőt a közösség, tehát a társadalom, mint jogközösség adná használatba a tőke számára, és mintha ugyanez a jogközösség abban lenne érdekelt, hogy saját közösségi érdekeit, hogy a saját, közösségi jövedelmét maximalizálja, tehát a közterhek maximumára törekszik, míg továbbá abban érdekelt ugyanez a közösség, hogy a munkaerő mint munkát végző egyén, alacsony jövedelemhez jusson. Két cél érvényesül együttesen eszerint: úgy kell elérni a közteher-bevételek maximumát, hogy azért a tőke megfizethesse a munkaerő árát. Ezt kizárólag abban az esetben tudja elérni az olcsó munkaerő biztosításában érdekelt közösség, ha konkrétan a munkaerő áruba bocsátójának, tehát az egyénnek, mondjuk ki: a dolgozó embernek, a munkájáért a lehető legkevesebbet fizeti.

Ez a folyamat magában hordozza a munkával kapcsolatos magatartások kriminalizálódását.

Hétköznapi magatartásokról és hétköznapi érdekekről szól mindaz, amit felvetettem. Mennyire hétköznapi az, hogy egy munkáltató éhbérért foglalkoztat egy erre a foglalkoztatásra rászorultat! Valaki olyat tehát, aki az érdekérvényesítés alacsonyabb fokán áll, mint a munkáltató, és a szükség ráviszi, hogy az érdekei ellen lépve a saját létfenntartására sem elegendő jövedelemmel is megelégedjen, veszélyeztetve ezzel saját vagy a családja biztonságát, egészségét, és sok ebből levezethető tovagyűrűző hatást is ideértek.

Hétköznapi magatartás az, hogy a munkáltató ez előbbit teszi. Tehát azt mondja, hogy ő, a munkáltató, minek fizetne többet egy rászorulónak, ha az ennyivel is beéri."

http://issuu.com/alexandrakiado/docs/konyvjelzo_2014_marcius