Fenn az égen izzad a nap,
nyár a melegével biztat,
ág fülébe duruzsolja:
nyár van, nyár.
Erdők lombjait hevíti,
vizeket felmelegíti,
madaraknak azt suttogja,
nyár van, nyár.
Ám a folyó egyre zöldebb,
szarvas csurgatott vízébe,
fáról lehull szilva, körte,
tarló lyukba fúj a szél.
Réten gólyák tanácskoznak,
itt van az ősz, menni kell,
ez a nyár az indián nyár,
holnapra elalszik már.
Csend ül a játszótereken,
magányosan elmereng,
bánat trónol a szemében,
hűvös szél jár a hegyen.