Az alkony
Ütem és dallam nélküli hangokra mozdulunk
A megváltók ma már csak színészek
A szellemi törpék mindenkit tegeznek
A harangok elnyelik saját hangjukat
Nem történt semmi, - szívesen mesélnénk
Nem történik semmi, ha a műsorból kihagynak
Álom nélküli álmainkból nehezen ébredünk
Megasztárok, kommunikátorok rezgetik húrjaink
Eljátszanak és megélnek mindent már helyettünk
Kámaszutrával nevelnek szemérmes szüzeket
Reklámok hirdetnek vibrátort, betétet
Fogpaszta-gyáraknak mosolygunk
Ráncos bőrünket, ha akarjuk, kihúzzuk
Kihulló fogaink, - ha van pénzünk, - pótoljuk
A hazugság az, ami divat lett
Percekben látjuk a lényeget
Rózsában látjuk a részletet
Barátban látjuk az árulót
Hitvesben látjuk a hitszegőt
Az egész elnyeli a részletet
A föld elnyeli a nemzetet
Az élet és halál szinte már egyre megy
A gondolatok szívják el agyunkat
Az információ az, ami betemet
Százötven év múlva közülünk élve ki marad?
Egyetlen reményünk
A nem is volt Istenünk elveszett
Kinek nincs tükre, az fiatal marad
Elfedi napunkat a civilizációs alkonyat
___________________________________
A vers a XI. Közkincs esten 2006 áprilisában Kovács-Cohner Róbert előadásában hangzott el...
- theodor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges