ASZTAG
A nyár tövében akkor jött a nagy nap,
ha odanőtt a szérűre az asztag,
nagy dölyfe volt az akkori világnak,
mint falun ma az emeletes házak,
s mikor a tarló eldöntötte végképp,
hogy hagyják el a kepéket a kévék,
az egész határt belepte a jóság,
a Nap ölében érett a valóság,
és ha a dologtevők nem hibáztak,
volt esztendeig kenyere a háznak,
a boldogulásnál nagyobb úr nincs még,
s a föld izzadva adta ki a kincsét,
majd beleszakadt, bele mégse fáradt,
a hitt imádság szül ilyen csodákat,
hát ezért nyúlott égen túl az asztag,
a templomtoronynál is magasabbnak.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges