Arany az emlék
Még csorog a gyász a szívemen,
de arany az emlék, mint a méz,
megédesült a szenvedés,
a gyötrelem szelíd-fehér.
Még billen a könny az arcomon,
csillaggá lényegül, elpihen,
a szorítás enged, s a bánatom
valami szép csönd kíséri el.
Még itt lapít a fájdalom,
de megszelídül a pillanat
– mint érdes kéz alatt a kés,
ha lágy kenyéren áthalad –,
nyomában ima, áhítat
békesség fakad, égi fény.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges