ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Képek skanzenébe hordok
megőrzendő percet, dolgot:
halottak, élők: csoda-csonkok
állnak itt, másféle regulában.

gombolyagban út, (amit bejártam),
érintések között szikrázó áram,
húslevesen cirkáló napkorongok,
és vízözöni galambon a szárnyam.

Sárkány-ölések, királyfi-átkok,
tenyérben dübörgő rianások,
melyek minden csönd fészkei:

a lélek izzó körzőkészletei-
vel megszerkesztett látomások
e valóból tövestül tépve ki.

*

Valamit annyira akartam,
hogy ketté vált s bomlott,
tovább süllyedt habban
s emelkedett romlott

egekbe. Fénylett s kormot
fújtatva, ős-bika-létét
nem tagadva, tükrök fényét
befújva rám-komorlott.

És lettem dobozba-zárt
ős-camera-obscura-átok;
nincs már különb világ,

csupán, mit a lyukon belátok,
mely fordított képe ennek
a szabálytalan szonettnek!

*

Emlékmesterek tapétáznak
s a meszesedő vérerekben.
dugulás-elhárítanak bennem.
Aládúcolnak vesét májat,

puhítgatják a prosztatámat,
s szapora csótányrákok ellen
rovar irtanak minden sejtben.
Ablakot mosnak: jobban lássak.

Teljes felújítás ez, (hátha),
ami elmúlt, az ma segíthet;
arc, érintések ,szavak ihlet...

tán maradt szép, mi helyre billent,
mint mindig, várok a csodára,
s ha átverés, már az is mindegy.

*

Akik eddig vezettek, nincsenek,
s most, hogy nemvannak, lám megértem:
mindent (pedig semmit sem kértem)
vályúmba tettek; faljak kincseket,

habzsoljam csodájukat kisgyerek-
ként, kúszak-másszak üveghegyeket
s úszni-nemtudóként is legyek
pancsoló, Időben és Térben:

hogy csöppnyi okosságom rejtsem
koponyámba-göngyölt tekercsben,
s ha homlokom mögött, barlangfalon,

(mint ma), látomás-űzte izgalom
bölényt festet, el ne felejtsem
valós paták nyomát a versben.