Aztán ha láttad volna
Ahogy lángoló léptekkel
Égett hús szagúan ( brrr..)
Menekült a test a hirtelen
Rátörő vágyak elől
Feladva mindent
Mi földhöz köti…
Én néma emlékekért ülök a lépcsőkön
Elmúlt nyarak homokja cipőmben
Lapul még néhány szerelem íze
Savként még marja ( belülről ) a bőröm
Arcomon már télváró borosta reszel.
Már hitetlen vagyok a szóra
A pillanat amit hiszek még
Ami letépi minden ruhám
Hogy szíven szúrhasson pontosan
Szem lehunyva lélegzet elakad te is ismered.
Csak a hangok maradtak
Szeszélyek szavak és zenék
A többi más mind elmúló
Borzongva hajnalban eltűnő
Ahogy a vonatra váró fák a peronon.
Itt ülsz valahol szemben
Kabátban kávéval a kézben nézed
A várost ahogy összébb sötétül
A fények alatt és ködre váltja a hegyeket
Harangszót gurít a koraest elé.
Szóval elmondanám hogy élek még
Néha egy ölelés néha egy ital
A depresszió sekélyre koptatott
Folyosóin botladozva néha
Elakadó hangon ordítalak magamnak.
Hogy altass vagy ébressz
Vagy vágj falhoz valamit ami
Remekül csattan fényesen törik
Lehunyt szemmel nyitott ajtóval várj
Most ott állsz az ablakban kabátban kávéval nézelődsz.
2010-11-18