Altató
Bánata illan szende szíveknek,
megszelidítve mára a lárma.
Régi meséje messzi vizeknek
lángpiros ívben szökken a mába.
Esti füveknek ring a ruhája,
sóhaj a hold is, szirma a szikra.
Néma a kő. Csak csend a csuhája,
távoli bolygón dobban a titka.
Hajtsd ide, mellém bóbita-tincsed,
homlokodon fénycsepp csak a csillag.
Éjszaka gyúlik. Nézd a kilincset!
Tűnik az ajtó, vár viharillat.
Régi titoknak dallama ringat,
csendpuha illat lebben az ágyon.
Fogd a kezem, nézd, nyílik az este,
pórusainkba bújik az álom.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges