Akik szerettek
Mondják a vének, csendben születtem.
Fogatlan ínyem marta ajkamat.
Magasba tartva kicsiny öklömet
és nem találtam nyugodalmamat.
Görcsökbe rántott frissen szült napom.
Anyátlan éjjelek meredtek rám
az ajtó mögül, mint látogató,
ha nincsen már tej mert nincs aki ád.
Gazok közt nőttem vékonyka ágnak,
hajlottam gőgös cinegék alatt,
éjjelente a repdeső árnyak
csőreiben voltam kéregfalat.
Dacolva széllel, nőttem az égig,
a forró napra vetettem szemem.
A retinámba égette végig -
akik szerettek hazudtak nekem.
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges