ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Meglepő, hogy egy fárasztó nap és egy rövid, a teljes sötétséget nélkülöző éjszaka után egészen kipihenten ébredek.

A szálloda ára magában foglalja a svédasztalos reggelit, ami az itteni árakat figyelembe véve nagyon jó dolog. Az viszont kellemetlen, hogy mind a három csoport egyszerre indul reggelizni, így tumultus alakul ki az asztalok körül. Ez a kis probléma azonban a következő napokban megoldódik, mert a továbbiakban időegyeztetéssel, csoportonként jövünk éhünket oltani. Az étellel semmi baj nincs. Széles a választék. Többféle frissen sült kenyér, aprósütemények, szalámik, halak, főtt virsli, omlett, főtt tojás, tejtermékek, müzli, tea, kávé és ami számomra a legnagyobb meglepetés: görögdinnye, izlandi (!) banán, narancs és alma is megtalálható a svédasztalon.

Izgalommal készülődünk az egész napos kirándulásra. Szerencsére ragyog a nap, a hőmérő 6 fokot mutat, amit a levegő tisztasága miatt sokkal melegebbnek érzékelünk. Az izlandiak számára ez már a nyarat jelenti: a legtöbben egy szál pólóban, a nők miniszoknyában sétálnak az utcán. Rügyeket bontottak az őshonos bolyhos nyírfák s a nyiladoznak a kerti virágok is .

Amíg az egyetlen izlandi főúton, a 45 ezer kilométer hosszú egyes számún haladunk, Csaba az itteni életszínvonalról tájékoztat bennünket. A magas árak az itteniek számára tulajdonképpen teljesen reálisak, mert arányban vannak a fizetésekkel. Magyar pénzben számolva általában nettó 500 ezer forint az átlagfizetés. Az orvosok bruttó hat milliót, a mosogatók bruttó 500-600 ezer forintot keresnek. Ámulunk, hogy az egy havi rendes szabadság mellett havonta három fizetett szabadnapot kaphatnak a dolgozók mindenfajta orvosi igazolás nélkül, ha nem érzik jól magukat. Csak be kell szólni a munkahelyre, hogy
„ Helló, Főnök, ma nem érzem munkaképesnek magam!”

Az adózás náluk is szintenként történik, de rengeteg a visszatérítés.
Nincs még egy ilyen ország, ahol ekkora befolyása lenne a szakszervezetnek, mint itt. Csaba, saját példákat említ ennek bizonyítására s mi csak ámulunk és bámulunk.

A 2008-ban kezdődő gazdasági válság veszteséget okozott ugyan Izlandnak, de közel sem akkorát, mint amilyenről a világsajtó beszélt. Két bank csődbe ment ugyan, és az ingatlanárak növekedtek, de az áramért és a meleg vizes fűtésért minimális összeget kell fizetni. Hideg időben a buszmegállókat és a járdákat is fűtik.
A válság egy háztartáson belül körülbelül annyit jelentett, hogy a családonkénti három spanyolországi nyaralóból egyet el kellett adni vagy az eddigi négy autó helyett csupán hármat tartott meg egy család.
Nagyon erős a szociális háló is. A munkanélküliek száma ismét csak 2 %. Erős nemzeti összefogással, saját erőből, izlandi találékonysággal a válságból már csaknem kilábaltak, hiszen ebben az országban mindig van látnivaló, így a magas árak ellenére az ország idegenforgalma nem csökken. Kiket a természet szépsége, kiket a katasztrófaturizmus vonz ide.

Apropó! A közlekedés! Az autók többsége nagyméretű terepjáró, de nem a luxus miatt, hanem praktikus okokból, hiszen nagyok a családok, nagyok a települések közötti távolságok és göröngyösek az utak.
Itt minden autós türelmesen vár, nincsenek közlekedési dugók: kivétel csak május elseje volt, amikor Reykjavikban sikerült belefutnunk egy ilyen dugóba.
A rendőrségnek nem sok dolga akad, hisz jó a közbiztonság és sok az önkéntes, akik a bajba jutottakon segítenek.
Nem ismerik a borravalót – még az egészségügyben sem.

Az állam támogat mindenféle sportos tevékenységet, ezért van az, hogy ez a kicsi ország nemzetközileg is több aranyéremmel büszkélkedhet.
Kiemelkedő szerep jut a kultúrának és az oktatásnak is. Itt szinte mindenki kötelességének érzi, hogy képezze magát. A mi Winninknek, a buszsofőrünknek is egyetemi végzettsége van. Az egyetemet (éppúgy, mint sok más izlandi) csak úgy mellékesen, önszorgalomból, tanulási vágyból végezte el.

Sokan művésznek vallják magukat, mert ki festeget, ki írogat, ki szobrászkodik, ki valamilyen hangszeren játszik. Ott még természetes, hogy mesére alszanak el gyerekek.

Érdekes, hogy szülés után csupán kilenc hónapig tart a gyes. Három hónapig az édesanyák, három hónapig az édesapák és az utolsó három hónapban tetszés szerint bármelyik szülő nevelheti otthon gyermekét. Ezek után nem csoda, hogy annyi gyerekkocsit toló apukát látunk.

Izlandon, akárcsak nálunk, hat éves korban lép életbe a tankötelezettség, de előtte még óvodába járnak a kicsik. Az oktatási rendszerre jellemző a szervezettség és az átjárhatóság. Az általános iskolát a középiskola majd a felsőbb iskolák váltják fel. Általában 21 éves korban érettségiznek a fiatalok, érettségi után pedig jöhet az egyetem. Az izlandiaknak két egyetemük is van.
Említésre méltó az izlandi hagyományőrzés. Meglepő, hogy minden mai menyasszony is az elődök „tervezte” népviseletben áll az oltár elé.

Az izlandi a legrégebbi élő nyelv Európában. Fennmaradását szigorú szabályok őrzik. Nem engedik meg a jövevényszavak használatát – s ha mégis, akkor arról a parlament döntött.
A parlament, amely demokratizmusáról híres. A képviselők nem szekciók szerint ülnek, hanem a kisorsolt sorszámok döntik el az ülésrendet. ( Vajh’ mi lenne, ha nálunk is bevezetnék? )
Az izlandiak jelszava: „ Élni és élni hagyni!”. Nekem nagyon tetszik.

Amire Csaba mondandójának végére ért, megállt a busz. Megérkeztünk mai utunk első állomásához, a Kerið vulkáni kráterhez.