A Föld s ég között megfeszül a Nap,
és idelentről, odafentről tartják,
a nagy azúrkék csillámló darabját,
a kipányvázott, fénylő sugarak.
A csönd lehányta mindenféle göncét,
egy fűzfa alatt keresi az árnyat,
a Balaton nagy fürdő a világnak,
s a tikkadt hűsre bő vödörrel önt még.
A nyugalom a sorsok menedéke,
a nyár a szokott, őrült lázzal tombol,
s míg pár csapással kiúszik a gondból,
még megmártózik ölében a béke.