Űr
…
valami kék
tükröződő felszín
türkiz ábránd
valami vörös
pohár nyakán rúzs
pattanó láng a bálán
valami barna
hó alól foltokban föld
felásott emlékrögök
valami színtelen fájdalom
sötét űr a hold mögött
tenger hullám árad
locsog dübög hallgat
kagylók összezárt szája
fénylő titkot takargat
szemed befagyott kút
gyémánthideg dermeszt
kobaltsós tekintetekben
nem találok kegyelmet
a lenyugvó nap bársonytakarója
szétreped
tűzcsóva zúdul alóla
feléget erdőt mezőket
csillagod halálba ringó altatója
lepedődön örök vád a vérfolt
pedig Isten angyala mossa mossa
bíbor patakmederben nézem
ahogy habja a felhőket elborítja
elszáradt rozsdaszín babérok
ősz szitál szomorú szívemre
csönd van csak bagoly kuvikol
éber álmot fest az este
mesét suttog egy szegfű
hervadó liliomnak
volt-tavaszunk illatát
elteszem néma tanúnak
kék vörös barna
fólia alatt színes kételyek
túldimenzionált árnykép
tényleg létezett
vagy hamis szivárvány játszott
áttetsző üveghegy-darabok mögött
csak az űr marad
s egymás után keringő bolygói
fagyott magánytörmelék között
- Mirage alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges