Őrült vallomás
Nem is tudom, felkel-e a Nap,
hisz' hozzám olyan ritkán látogat.
Nem is tudom, mikor van az éj,
szememre nem jön álom rég,
nem is tudom, élek vagy csak holt
lelkem barangolja a nyárfasort.
Hogy látok vagy csak néha úgy teszek,
mert jobbnak látnak úgy az emberek,
hogy hangya vagyok vagy őrült óriás,
fejemben megbomlott a sokszínű
varázs. - Fűszerekkel pácolt életíz,
keserű száj, a bor már nem segít -.
Hogy számolatlanok-e már az angyalok,
hisz eddig engem mind cserben hagyott.
Nem is tudom hogy felkel-e s minek,
ha süt is a Nap,
itt bent
minden jéghideg.
- Zsefy Zsanett alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges