Üzenet
Elnézem arcodat, figyelmesen, hosszan:
mit rejt szemed és mit a néma száj?
Hallgatásaidból lepkehálót fontam,
rég vergődünk benne, pedig nem muszáj.
Kutatlak; te itt vagy és én mégsem látlak,
az maradsz, ki voltál: testvér-ölelés,
életemben jobbik, azonban nem bátrabb,
s ez a túléléshez esőcsepp-kevés.
Ráeszmélsz majd egyszer, de addig elfelejted
milyen voltam tegnap vagy tegnapelőtt,
makacs és mosolygó, akárcsak egy gyermek,
bár arcomon sáncokká nőttek a redők,
ha bolond dolgaim felvállalni merted,
ne hajts fejet gyáva hallgatás előtt!
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges