üveghegyeken túl
*hóhatár
*nem jönnek a szavak.
*szembejön egymással két szomorúság.
mi legyen velük?
tán mosolyogjanak,
ahogy két szomorúság tud,
ha egymással szembejön.
*a szem hatalom.
*egy hónapja, amikor kiömlött a szemem,
csak úgy váratlanul, nem voltam szomorú,
j. megijedt. kérdezte, mi baj. okot keresni
sem volt idő, már akkor fékezett, még késtem is.
*van úgy, hogy elfelejtek enni.
ma is. persze nem úgy, hogy teljesen,
reggel ettem sósperecet, hatot, majd délután
a pogácsából keveset. bőven elég,
ha ing alá vett fekete kenyeredre gondolok,
iván gyenyiszovics.
*az este ellensíneken jártak a vonatok.
*tízkor a konyhaajtóban
váltottunk teret j.-vel, zsömlevágtába
kezdett a kutya, épp felébredt, kellett
nekem benyitnom, mondta j.
nagymérgesen elindult fölfelé.
én nem lettem ideges, az jutott eszembe,
hogyan csúszkált a minap a kövön felmosás
után gyakorolva a hasraesést (kéne nekem is).
hogy elmosolyogtam magam, abbahagyta a
bohócságait, elnyúlt, s mire a cigarettám
végére értem, elaludt.
mosogathattam is.
*a hóhatár mögé a semmi került.
talán a fronthatás teszi.
még ittam vizet a tenyeremből,
ne legyen benne üvegíz.
- speranza alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges