Ünnepem
A hó szitál: ezernyi csókja arcomon
tüzet hevít s puhán, nevetve körbefon.
Szavam röpül feléd, szelíden átölel,
neked susog, sosem szakadva tőled el.
A Nagyvilág baját feledve megpihen.
Pihenj te is, karom megóv a szívemen:
ta-dam, ta-dam, neked ma ősi dalt dalol,
szeretve így a szív a szívre válaszol.
Nevess felém, borítsd ma lángba életem,
szemed tüzét viszem: vigyázza végzetem.
Mi mást remélhetek karácsony éjjelen:
Ölelj, szeress, szoríts, legyél az ünnepem!
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges