mondja mind
ki sosem kémlelte
kútmélyről a napot
ki nem aludna át
minden holnapot
holt napok
csoszognak nyomunkban
húznak vissza
erőtlen tétova
mosolyunk ha volna
sikerre fényre
sötétre színezi
csontos kezük
vezeklőövet viselünk
tudj' isten ki mindenki
bűneiért