Új világ
elmondhattam volna még
hogy fáj látni a szenvedést
az arcokat és szemeket
sok némán fekvő gyermeket
a rongyokon lakó nyomort
ételért korduló gyomort
elmondhattam volna tán
megnyugtat hogy van hazám
hogy anyám van és van apám
van néhány barátom (talán)
hogy van házam és gyermekem
hogy nekik van míg van nekem
elmondhattam volna azt
hogy minden ébredés nyomaszt
hogy ferde szemmel les be rám
jövőm jelenem szürke ablakán
hogy tűz emészt hogy ár sodor
veszett eb nyomomban csahol
a félelem hogy nincs remény
hogy senki nem gyújt lámpafényt
új világ sötét reggelén.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges