Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér
Homok dűnék aranyló rostjai aléltan
Táltosként nyargaló vérdús fényizotópok
Reszkető vágyak érfalak perzselő húrján
Ködfoltokra vésett jelek égbéli tájon
Holdra merengő csók-ittas orgonabúgás
Visszaringató múlt álmaim sírhantja felett
Úgy kellesz nekem
Hogy mindig
Az maradj
Aki bennem él
Ahogy magadból
Kihasítottalak
Magamnak
S magaddá
Formáltalak meg
Minden nap
Enyhítve éhségem
Átvirrasztott
Éjszakákon
Álmaim helyén
Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér
A kenyér