Szóval az a bajom a pillanattal
hogy megérint és rögtön mögém zuhan
szemből az idő karcol újra
hátulról holdtölte feszít és
kitárt ajtók tengerén úszom dél felé.
Lélegzet nélkül lélegezlek téged
hajnaltól hajnalig úgy harminchárom mérföld
magamra úgysem bírnék hát vigyázok rád
vöröslő szemekkel mogorva borostával
tudod sohasem alszom.
Rémálmaimmal háborúzom
minden éjjel kezemben fegyvernek látszó
vitorlákat feszít ezüstre a szél
jól vagyok ha kérdenéd
látom ahogy elmerülsz a párnán.
Terpeszben állok a bár előtt
nem iszom többé
kikergettem a kutyákat a szívből
vonyítom telihold szerelmem
hangján ugyanazt a pár szót élek.
Belül útra keltem kézen fogva téged
erdőket húzok magam után
hosszú vonatok beteg árnyak
néhány kidőlt térkép a talpamon
majdnem tavasz majdnem tél kézen fogva téged.
2013-02-24