Óévzáró
Egy év megint elfeledkezett rólam,
pedig csupán a lassú idő kerget,
mint fürge musztáng, kiszaladt alólam,
nem hagyott semmit, csak az öreg nyerget.
Egy újabb mezőt végig bandukoltam,
víg füvet faltam, s mindenféle nyerset,
a kitárult rét megőrizett rólam,
pár lábnyomot, s a zöldek közt egy verset.
A vadvirágok szirma szinte lángolt,
a zöld meséskönyv röppent óriás volt,
egy sárkányraj se foghatott ki rajtam,
a karcsú fűszál-lányhad körbe táncolt,
az ékszerük egy fonott pitypang lánc volt,
s egy bárányfelhőn fölibük hasaltam.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges