Mentőben meghalva mentőövet fon
jajj ez az éjszaka itt a torkomra száradt
most mitől lesz boldog hús vitorla vászon
lehangolt zongorán rezeg a léc és otthagytad újra
a szélén te úszol hiába kértem repülj.
Göröngyös holdat tol szememre fehér kis póklábon
hangomból facsar ki citrom teát és ha véletlen felállnék
ne hagyj sétálni maradnom kell mert a szív még szirénál
gyémánt fél hajnalom pórázán lógva párnák a hóból árny(gy)ék
tarkómon zúgó édes kis pohár halál.
Teknősök nyála és ki tudja még mi fekszik kitárul
betakar megráz és becsenget arcomra vér
katapult kígyók egész fel az égig
marsbéli macskák szemében sétál a járdán
egészen szárnyamig fest mindent zöldre.
Kell még egy lejtő egy rohadt nagy hosszú
a dolgokat elengedni rajta és aztán csak délre
csak délre iránytűk parazsán izzó csontvázzal
táncolni bárokban bujkál és tudja megvárom
és a mólók legvégén virradat pezsgőspohár.
Gyomromban frissen sült álom roskad
Epyleps partjárol nézd még mennyi minden
maradt mit fel kell falni aztán eloltani sorban
cipők talpával reszelni kékre hogy holnap
se lásson meg senki míg fekszel mentőöv markú szélben.
2013.01.20.