Édes örömök.
Kesernyés könnyek.
Repít az élet
a végtelenbe.
Nem hódoltál
bávatag közönynek
hulló csillagok közt
elmerengve.
Formált a sors,
magadhoz méretett.
Kegyes volt, hol elvett,
hol meg adott.
Szeretet éltette
az éveket,
pillanattá szelídült
haragod.
Már korán ébredsz,
későn alszol el.
Beleremegsz. Félted
időd, erőd,
mit másnak szánsz.
Így magasztosulsz fel
majd Isten
ítélőszéke előtt.
Értük lázadsz.
Bár távol a mennybolt,
rövidül az út
a csillagokig.
Kutatod, mit hagysz
magad mögött majd.
Míg lázas szíved
megcsillapodik.
(Kép: Internet)