Ébrednének már a hajnalok...
Ébrednének már a hajnalok,
hogy sietnek, de szólni nem kell,
dombról vetett hullámok szilaj
testű felhőivel, ezerrel…
Egy kis résen alig kandikál,
pár tört sugarával be a nap,
szőtt árnya egy képnek a falon
remeg, feltűnik a szobámban.
Széken levetett múltam mereng,
nyugszik a hajnallal ma nálam,
elrejti palástját az éjnek,
ráül, mint egy derűs szélkalap,
rám néz, körbe jár, itt van velem,
mint függönyön játszó teremtés.
Zárva még, s a fény nyalábjain
zúgva bekopog az ébredés.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges