ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

NEM: Nem akarok semmit.
Mondtam már, nem akarok semmit.

Ne gyertek a következményekkel!
Az egyetlen következmény a halál.

Ne hivatkozzatok nekem esztétikára!
Ne beszéljetek nekem erkölcsökről!
Hagyjatok békén a metafizikával!

Ne gyertek nekem komplett rendszerekkel, és ne sorakoztassátok fel
a tudomány sikereit (a tudományét, Istenem, a tudományét!)
A tudomány, a művészetek, és a modern civilizáció sikereit!

Az Isten szerelmére, kinek ártottam én?

Ha az igazság bennük van, tartsátok meg magatoknak!

Szakember vagyok, de mester csak a technika körében.
Ezen kívül őrült vagyok, minden jogom megvan hozzá, hogy az legyek.
Minden jogom megvan hozzá, értitek?

Az Isten szerelmére, ne piszkáljatok!

Azt akarjátok, hogy nős legyek, felszínes, hétköznapi és adóztatható?
Azt akarjátok, hogy ellentéte legyek ennek, ellentéte valaminek?
Ha másvalaki lennék, azt tenném, amit kértek.
De így, hogy én én vagyok, tűrjétek el!
Menjetek a pokolba nélkülem,
Vagy hagyjatok egyedül a pokolba menni!
Miért is kellene együtt mennünk?

Ne fogjatok karon!
Nem szeretem, ha karon fognak! Egyedül akarok lenni.
Már mondtam, hogy csak egyedül vagyok aki vagyok!
Ó, mennyire fáraszt, hogy azt akarjátok, veletek legyek!

Ó, a kék ég, - ugyanolyan, mint gyermekkoromban-,
Örök igazság - üres és tökéletes!
Ó, te lágy Tejo, ősrégi és hallgatag,
Az igazság darabkája, amiben az ég tükröződik!

Ó viszontlátott bánat, ma tegnapjának Lisszabonja!
Nem adtál nekem semmit, nem vettél tőlem el semmit, semmi nem vagy, amit érzek.

Hagyjatok békén! Nem fogok elkésni, soha nem kések...
És míg a Mélység és a Csend haladékot ad, egyedül akarok lenni!
__________________________________________________

LISBON REVISITED (1923)

NÃO: Não quero nada.
Já disse que não quero nada.

Não me venham com conclusões!
A única conclusão é morrer.

Não me tragam estéticas!
Não me falem em moral!
Tirem-me daqui a metafísica!
Não me apregoem sistemas completos, não me enfileirem conquistas
Das ciências (das ciências, Deus meu, das ciências!) —
Das ciências, das artes, da civilização moderna!

Que mal fiz eu aos deuses todos?

Se têm a verdade, guardem-na!

Sou um técnico, mas tenho técnica só dentro da técnica.
Fora disso sou doido, com todo o direito a sê-lo.
Com todo o direito a sê-lo, ouviram?

Não me macem, por amor de Deus!

Queriam-me casado, fútil, quotidiano e tributável?
Queriam-me o contrário disto, o contrário de qualquer coisa?
Se eu fosse outra pessoa, fazia-lhes, a todos, a vontade.
Assim, como sou, tenham paciência!
Vão para o diabo sem mim,
Ou deixem-me ir sozinho para o diabo!
Para que havemos de ir juntos?

Não me peguem no braço!
Não gosto que me peguem no braço. Quero ser sozinho.
Já disse que sou sozinho!
Ah, que maçada quererem que eu seja da companhia!

Ó céu azul — o mesmo da minha infância —
Eterna verdade vazia e perfeita!
Ó macio Tejo ancestral e mudo,
Pequena verdade onde o céu se reflete!
Ó mágoa revisitada, Lisboa de outrora de hoje!
Nada me dais, nada me tirais, nada sois que eu me sinta.

Deixem-me em paz! Não tardo, que eu nunca tardo...
E enquanto tarda o Abismo e o Silêncio quero estar sozinho!