Kábán lógok négy kötélen.
Talpam alatt fütyül a szél.
Álomcsendes éj ölében
hunyorog a zöld hintaszék.
Ásít a ház, puskák, tankok.
Dömperek, meg a kis kutyám,
ágyat vetnek a galambok
a turbékoló fenyőfán.
S láthatatlan angyalkezek
szender-szöszin, hol ring a hold
kioltják a mécseseket
egy pislákoló csillagon...
(Kép: Saját fotó)