Kakaó, meg álommese,
pöttyös-csésze, nyuszis alj.
Ágyba hozta sokszor anyánk,
ha elült az esti zaj.
Tollpihe had, párnacsaták,
hat gyerekláb rúgkapált.
Takarónknak rég levetett
nagy kabátját rakta ránk.
Imádkozott, mi csak mondtuk
utána a szavakat,
s nem fáztunk, mert szeme izzó
csillagával betakart.
Mese, ima. Hittünk benne
pislákolva, lobogva.
S félig ébren, úgy ölelt át,
mintha Isten lett volna.