Álom feketében
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,
magam - rám untak - odavetettek, betakartak
néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,
felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,
körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,
s bámulom a felettem ringó telt combokat,
a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,
a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,
álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán
csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.
- Pálinkás Imre alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges