Álom...
Néha borús az álom.
Ködös napok után rég,
havazásban érkezett a
szán. Árnyék ült a bakon.
Biztatott, hogy vele menjek,
nem bánom meg azt a percet.
Még maradnék tán` van kiért.
Kacagott, gyeplőt lovak közé
dobott, kezét nyújtotta , s én
futottam a frissen hullott hóba `
- vajon hova...
*
Felhők vonulnak éjjel
Hideg, holdfényes, kék
álmok születnek.
Emléket sodró szél szalad.
Itt-ott megáll, gyűjtöget,
halomba már minden,
el nem küldött üzenet.
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges