Álmatlan
Ólom az éjszaka
és azt is vak csigák húzzák
a testem meztelen
bőrömet takarók nyúzzák.
Karcol a lepedő
igen egy másik nő illata
sziszeg egy reflektor
ólom az éjszaka.
Szőke hold alszik a hátamon
én mégis fent vagyok
az ablakból röhögnek
nyálfoltos csillagok.
Hajnalban kávé
úgy három napos lesz a társam
addig arcod a plafonon
a percek korbácsok nem vagy itt nálam.
Széttépem jól össze keverem
a neved betűit rángatom sorban
aztán kirakom még vagy százszor
pontot nyögök az i-re így jól van.
Nem kell a levegő nem kell a rúzs
nem kell a pornó a tévében
a tenyered tedd a tarkómra
altass de nem sikerül úgy sem.
Kiborult persze a kávé
ragad a fotel a rohadt padló
hajnal lett és nem könnyebb semmi sem
buszra száll velem a szerelem nekem ez jó.
2019. május 22. / valamikor hajnal négy körül /
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges