Ágyékon sarki fény
Aztán az Ősz
Körömmel szántja az ajtót
félig nyitva hagyta a szaladó nyár
az illata még közel túl közel
nehéz légzés harmat nyomja
a ritkuló hajnali álmokat.
Súlytalan párnák
könnyed paplanok ígéretével jöttél
forró bitumen aranyló léptek és vér
talán pár csepp méz a felhők közül
csupaszra rugdalt téglák
vakolat fekszik a rövidülő délutánokon.
Most már hűvös pokróc a város
rojtos szélén kopott neonok
fojtják a szemet fénybe és magányba
rozsdállnak a fák az érintések az idő
valami lassú táncról nyöszörgő kobold
ül a tarkón húzza a fület a gerincbe tolja az éjt.
Hozd azt a telet
porhó a csupasz vállakon
jégmező a néha remegő köldökön
ágyékon sarki fény légcsőben zúzmara
A fejben mindentől távoli néma téli álom
ennyi hiányzik az ablakpárkányról és egy forró kávé.
2021. 09. 24.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges