Ábrándok hava
Összeszedi végső erejét a tél,
leveti elnyűtt romantikáját,
elmerül a múlt, álarcot cserél.
A reggel csípős, zúzmarás a berek,
foltokban itt-ott maradék hó csillog,
kis virága épp most birkózik vele...
Egy röpke pillanat és szertelen
szerelmét belénk oltja a tavasz.
Ereszemről jégcsapok csöppennek,
fagyos szíveket olvaszt a napsugár,
kertek alján böjti szél söpröget,
megadóan csurran a február.
Az égen azúrkék álmok között
kergetőznek a bodros bárányfelhők.
Venus és Cupido jókedvében
lobogó lepleken vitorlázik.
Leheletük suttogó üzenet,
szeretők lesik könnyed léptüket...
Saját fotó
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges