ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Nézném,
ahogy a tűzhely
szélén
csipkézi fényét
az alkonyat.

Ma várható a hóesés,
December csodát tartogat,
Szétszórja fehér flitterét,
S mint régi fényképmásolat
A táj békéje színre lép.

/ saját fotó/

Egy őszi délutánba, hinnénk, belefér
Ami a napból addig kimaradt:
Latolni felpörgő ötletsanszokat,
Tenni-venni egy félig megírt
Papírlapon, mikor
A beeső fény szinte már vakít,

Holnap a régi helyen várlak;
lassan a presszók mind bezárnak,
hajunk a hótól lesz fehér,
hajunk a hótól lesz fehér.

Terhedet amíg vonszolni kényszerülsz
meg-megállsz kurtán, árokpartra ülsz,
átadnád végre, ha lenne kinek…
Süket füleknek mondani minek?

Csecsemő voltál, úgy aludtál ott rózsaszínben,
Ahogy egy Jézuska szunnyad bölcsőjében;
Tiszta álmod volt, oly nyugodt, és varázsos,
Nem hallottad, madarak dalolnak a lomb között;
Eltűnődtem, e kedves alkonyat fölött
A titkos ég is vigyázza álmod.

/kép az internetről/

Befejezhetetlen beszélgetés
Koosán Ildikóval – hét napon

I. Gyermekéveid...
Ahhoz, hogy gyermekkorod titkaihoz közelebb jussunk, s ezáltal a felnőtt felelős értelmiségi magatartásmodellt megértsük, álljon itt első "válaszként" kedves, erdélyi (alsófernezelyi) zsengéd:

Tavasszal
I: Koosán Ilonka V. o.

Ezer kis csillag tündöklik az égen,
S a hold a földre hinti ezüst sugarát,
Minden alszik mélyen, csöndesen,
Csak néha hallani a szellő halk dalát.

Kertünkbe évekig járt át a macska,
szomszédom gondos, jó gazdája volt;
fehér bundás, csupán a farka végén,
meg szeme fölött a fekete folt

…A keskeny résen
Remegve osontak;
Fedte jótékony
Intim félhomály
A lopott percet,
Bőségét jónak;
A tó körül csupán
Egy őszi délután
Nyújtózott puhán.

Jöjj barátom, jöjj, ősz jár a dombokon,
A nyirkos ősz, a monoton,
De a cseresznyefalevél
S a vadrózsabogyó vér-
Vörös lángja egy csókkal felér,
Jöjj barátom, jöjj, ősz jár a dombokon.