Dudás Sándor alkotásai
Feketén-fehéren
Barátaim, a sakkozók csendben űzik
a tudást, sorstársamul szegődve.
A fekete-fehér bábukat vezénylik rohamra,
vonják védelembe, léptetik tétlen -
taktikának megfelelően. Felismerhető
törekvések; agyafúrt ötletek, ravasz
kivárások, cselek - hangtalan
észkommunikáció. Váratlan kombinációk,
háttérfigurás betartások, tapintatlan
parasztok, áldozati cselek, fenyegetéssel
felérő udvariasság adódnak, mint
az élet mindennapjaiban. Sakkfigurákkal
veszélytelenebb, bár partnereim
gondtól ráncolt homloka nem ígér semmi jót.
Míg a táblát lesik merően, emberbaráti
Esteledik
A felhőket vörösre
festi a lemenő Nap.
Utam - hazafelé -
az erdőszélen vezet. Ha
hallanék, milyen zajok
ütnék meg fülem? Füvek
nesze? Fácánrikoltás,
bagolyhuhogás ijesztene?
Sodrásban
Mórotz Krisztinának
Erő ez, kékzöld ár ragad,
folyó, tenger – kit érdekel?
Olykor megszakad a sodrás,
szakadoznak fényes habok,
visz a folyó, a vers-folyó,
Krisztina-verset olvasok.
Dudás Sándor: Jön az úton és visszajön
Schmidt Tibornak
Talált utca. Kész boldogság.
Beragyogja szavak napja.
Rejtett szemekkel figyelik.
Ő csak sétál. Nincs kalapja.
