Hiába zúgnak a harangok,
én nem siratom a holnapot.
A mával nem hivalkodom,
lehúznak ólmos lábnyomok.
Messzire hallik a tegnapi sóhaj,
hajdani lét buja vágy dala kél,
lágy szava hív ma, a távoli tájat
nem födi még be a harmatos éj.
Valami nagy-nagy űr volt ott mélyen,
A szívtájéki részen; gyönge falán.
Előbb fel sem tűnt, tettem néma-lazán
A dolgom, és nem érdekelt vérem