azok a frusztrált hormonok
már megint áttolakodtak rajtam.
és sosem jön el.
csak álom. ring az éj.
hangyalábon jár a megváltás.
mint alvó város peremén
neszező utcazaj.
elhasaltam a rémülettől és
nem merek közelebb menni.
pedig jó lenne csak úgy
nekivadulni a lehetőségnek.
mert van
ami sosem változik.
hát hitvány akarok lenni
és pihekönnyű motozás a hajadban.
arcok nélkül meztelen
folyton kopott frázisokba burkolom
a napot. és ki tudja hányszor
akarlak majd megbontani.
mért hitted hogy gyökereid
megvédenek ha rád tekerem
az elevenség kínját?