sehol egy kibérelhető bárányfelhő
a demokrácia szemfényvesztése:
aljnövényzet szavaz az erdő tarravágásáról
az előítélet szögesdrótja
véres cápafogak
a történelem tenyeréből jósol az idő
szótagol a gyűlölet
összeolvashatatlan
szavak torzója moccan
elveszett kezdőbetű: gazság
Úgy bocsátlak el, miképpen halász
tesz vissza kíméletes kezekkel
éltető vízbe növendékhalat.
csendes eső laza szövetében szelíd utak.
javítható életet ígér a hegy bazalt arénája.
szórakozottan jön megy a szél.
pislogásom gongütésében orgona illat.
a kéményből füst gomolyog, égre írja
életrajzom. kölyöktócsák tükrözik
szebb hasonmásomat.
Nemzetmentés szagú tavaszban
országot álmodik magának a haza.
Egyenes adásban közvetíti a tévé
mindennapi kirablásunkat.
Petőfi Sándor hasonmásverseny
a nemzeti kultúrkertben.
Törvényerőre emelkedik a nyomor,
a remény kitépett szárnyú lepke.
Túlhordott álmok tüntetnek
a szembejövő szemekben.
*
nem látok rád
a virágok díszőrségén át
ezért egy holtágat lelek magamban
ahol életfogytiglan elleszünk
ájult forradalmak jelszavaiban
kölcsönös megbocsátásban
irányzék nélküli emlékekben
arcodon tenyerem alkonyával
a gigászi égboltkupola
csillagkaravánjai felvonulásában
Fotó © Pethes Mária.
Fehér felhőfalkák az égen
pásztor nélkül maradt csorda
lidércek szeme villog a láthatár peremén,
alácsüng a felhőkből az elmúlás létrája.
sötét sörényét rázza, falvakra omlik a Vértes
árnya. kék porcelán égen káprázat a nap.
csupán az alkalmat öltötted arcodra
és szemedben láncra vert kutyák
ugatták szabad társaikat
épphogy megzavartad a felszeletelt alkonyatban
a bárányfelhők meditációját