ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Sarlós Boldogasszony napján, 1951-ben születtem Budapesten, és még most, megvénülten is eljárogatok olykor alternatív rock-zenekarok (Balaton, PUF, Európa Kiadó, Korai Öröm, Sziámi stb.) koncertjeire, ahol bizonyos ifjak kicsit furcsállva nézik ősz hajamat, szakállamat, szemüvegemet, és meglepődve veszik tudomásul, hogy halkan – csakis halkan: nem tombolok - magamban végigénekelem nevezett zenekarok számait. Más ifjak, akik ismernek, szívesen akár szóba is elegyednek velem.
Átéltem a huszadik század második felét, és tíz évet a huszonegyedikből is.

Sarlós Boldogasszony napján, 1951-ben születtem Budapesten, és még most, megvénülten is eljárogatok olykor alternatív rock-zenekarok (Balaton, PUF, Európa Kiadó, Korai Öröm, Sajnos batár, Sziámi stb.) koncertjeire, ahol bizonyos ifjak kicsit furcsállva nézik ősz hajamat, szakállamat, szemüvegemet, és meglepődve veszik tudomásul, hogy halkan – csakis halkan: nem tombolok, - magamban végigénekelem nevezett zenekarok számait. Más ifjak, akik ismernek, szívesen akár szóba is elegyednek velem.
Átéltem a huszadik század második felét, és tíz évet a huszonegyedikből is.

avagy
Ha egyszer a gépek megelégelik?

- fiktív narratíva -

(A tasak tartalmát fél liter hideg tejjel
elkeverjük, lelki habverővel fölverjük,
és ötvenkét évig állni hagyjuk!)
 

Nem lehet kétség.
A rádióban a Csimbum cirkusz
(utána Tücsök, Tintásujj meg a többiek),
Szamóca, Bikk-makk, Porondmester.
Jó bohócok: Emilke meg Bukfenc.
Lágyan leng a vasárnap délelőtt,
gerlepár tutul a háztetőn,
anyám krumplit süt, én a gangon ülök.

- kínai csan mese és Szabó Lőrinc verse nyomán –

A majomkirály, Szun Vu-kung, Közép-Kína földjén, Sze-Csuan tartományban, Csongqing városában élt egykor, történelem előtti időkben; még inkább azt mondhatnánk, hogy ő indította el a történelmet.
Szörnyű, sötét, hódító háborúkban győzte le sorban összes ellenfelét.
Évre múltak évek, évtizedek jöttek és mentek, és Szun Vu-kung sorban hódította meg szomszédjait, igázta és hajtotta fejüket járomba.

És Ludiszte is arra járt, arra vonszolta meggyötört testét, lelkében azzal a vissza-visszatérő álommal.
És lapockájánál a dudorok is nőttek, növekedtek: szárnyakká lettek valahogy, valahol, valamikor...

Hát így mentek el, mind a hárman, hosszú útra mentek: mentek, mentek, elmentek.

Kulesch úr

A nagyszerű fehér fogsor láthatóvá válik a száj üregében: a kéz végigsimít a kefehajon. Zseniális kivégzés várható.
“Mint már említettem önnek herr Kulesch tegnap, én nem tűrhetem tovább, hogy egy ennyire semmire se jó, semmirekellő ember vegye ki cégünk zsebéből a pénzt. Maga herr Kulesch vagy nem csinál semmit sem, vagy elrontja azt, amit mások száz százalékos biztonsággal tudnak megcsinálni.”
“Akkoron elmegyek. Akkoron.” - gondolta Kulesch úr, és tengerpartot képzelt el magának.

“Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel az az írás.
És ez az írás, a mely följegyeztetett:
Mene, Mene, Tekel, Ufarsin!
Ez pedig ezeknek a szavaknak az értelme:
Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak!
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
Ufarsin, azaz elosztatott a Te országod és adatott a médeknek és a persáknak!
(Dániel könyve 5. 24 – 28)

Kulesch úr

- parabola -

”A belső erő ragyogó gyémántja
a szenvedés ólmát
éberség-arannyá változtatja.”

Talán mindig is úgy volt, talán világra kerülésem első pillanatától kezdve úgy volt, hogy két eszményi érték vonzott módfelett: a csillogó - vagy nem csillogó, hanem épp opálosan fénylő - szép kövek és a bölcsesség.

Nikoletta, Nikoletta; neved dúdolja a szél.
Kicsi lelkem idevárlak, gyere gyorsan! Sose félj!