Ókorba kiküldött tudósítónk jelentése
Gróf Páternoszter pillanatnyi pihenő nélkül rohangált fel-alá a szobában. A szőnyegről a függönyre ugrott, onnan a karnisra, majd egy elegáns óriáskelep után az állólámpa búrájára szaltózott. A porcelánbúra alighanem égethette kicsit a lábát, mert sikkantott egyet, és máris az ágy fölötti könyvespolcon termett. Onnan aztán diadalmasan pillantott le Nuskára.
Aludj, álmodjál
Angyal-békében
Csendes csillagok
Égnek az éjben
Az alábbi mesét egy pályázatra írtam,
A tengerparton láttam meg. Egy volt a sok közül. Valamiért mégis éppen őt emeltem fel.
Tenyerembe szorítottam. Hűvös volt, gömbölyű és sima. Lassan szétnyitottam a kezemet. Ott feküdt, narancsszínű hátát barna minták pettyezték. Ahogy a nap felé tartottam, helyenként kristályosan megcsillant a felülete.
Jeges fuvallat borzongatta meg a tájat. Havazott. Szikrázott minden, a fák mély álomba zuhantak, úgy várták a langyos tavaszt. A puha pelyhek fehér vattaként gyülekeztek a fagyos talajon. Telihold volt.
Mintha ezen az éjjelen valami varázs lebegne a levegőben, mintha a fák altatódalt dúdolnának egymásnak, és mint hogyha nem is a szél, hanem hűvös-bűvös leheletük osonna végig a világon. A látvány ellenállhatatlanul hívott, vonzott. Talán nekem is suttogott a tél: Jöjj… Jöjj…
Húzd ki magad büszkén, ki itt a padban ülsz,
Hozzád szól e szózat, homályba nem merülsz!
Szálljon hát az áldás erre az osztályra,
Figyelmezzetek most a hetedik Á-ra!
Téli délutánon
a hegyen sétálok.
Lassan sötétedik,
és én meg-megállok.
Ez a vers Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának 10. Vers és Prózamondó versenyén a versmondó kategória I. helyezettje lett 2010.11.21-én