Játszottál…
Te aztán tényleg voltál
gömb és labda
szerelmes és mafla,
mikor milyen lapot
adott kezedbe
Sorsod, a kajla…
„Kezet fogván, térdet hajtván
jer, menjünk a táncba!”
(Mátrai kódex 1670 körül)
Őszintén szólva, nem az én évem az idei! Csak a népdalok keserveivel lehetne hűen leírni, mennyire nem az! Volt ebben az esztendőben már minden: leginkább bánat… S nagy felismerések is barátságokról, kapcsolatokról, művészetről és az internet világáról is. Ha valaki egy adott korban él, azt sem tudja feltétlenül kizárni, de abban már nem vagyok biztos, hogy elébe is kellene állnunk, ahogyan Cymbeline, Britannia királya tette ezt.
Szoborárván
I.
Mióta láttam
a keringő sirályokat,
hogy a szeméttelep
fölött
miként vesztik
méltóságukat,
nem hiszek
a tenger fölötti
kékben
szikrázó
napsütésben.
„Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk verve, emberek.
Elalélok, és a szálkák fölriasztanak.
Ilyenkor metsző élességgel látom a világot.”
/Simone Well/
Furcsa, ködös légkör, a világ peremére szorult tárgyak, ősi érzések, síron túli csönd, s néha a dermesztő némaságba belezúg valami megmagyarázhatatlan hangfoszlány. Talán csak a fantáziám szülötte, de lehet, hogy a lelkek szférája önti ki fájdalmait és örömeit egy másik individuum előtt.
A tizenkettedik hattyú
Bizonyosan az idő villámgyors száguldása is szerepet játszik abban, hogy egyre közelebb kerülnek hozzám gyermekkorom nyarai. Mintha csupán röpke pillanatok teltek volna el, úgy suhan el már-már fénysebességgel életem száguldó hullámvasútja. Néha beleszédülök hatalmas magasságaiba, levegő után kapkodok a nagy kanyarok előtt, akár a magas csúcsok meghódítói, hogy aztán mielőbb célhoz érhessek a lejtős szakaszokon.
Őrizkedj csikorgó fogakkal kiejtett szavaidtól,
az üvegszilánkoktól, melyek jéggé fagyasztják
lelkedben a hópelyhek táncait,
a tündöklő csillagok nyaktörő útjaitól,
a tűzpirostól és a violakéktől,
Láttam, ahogyan háztetők kéményein
vesz lélegzetet az ár
így félúton a semmi Mindenség közepén.
És láttam temetetlen madarakat,
ahogyan a víz fölött
duzzadtak szárnyaik,
aláhullva a polüneikészi létnek…