ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

    A pici csecsemő cuppogott álmában, s egyáltalán nem zavarta a vendégek zajos jókedve. Pedig már délben összegyűltek keresztelőt ünnepelni a fogadóban, ahol a család is lakott.

A baba nagyot csapott pufók kezével a tejbegrízes tálba. A nagypapa letörölte képéről a tejbegrízt.
– Azé’ nem kéne annyira elkényeztetni ezt a gyereket – dünnyögte a menyének.
- Mi köze hozzá vén hülye? Inkább törődjön a maga dolgával; avval, hogy minden nap becsinál!
Az öreg nem válaszolt, csak halkan maga elé dünnyögött, hogy tán igazsága lehet a menyének. Kivett egy almát a kosárból; egy ráncosat. Az jó. Azt könnyű harapni.

...Ezeken Sztálin elvtárs volt látható, amint éppen elmélyülten Leninnel beszélget,...

Mose Bábel szerette a mézes vodkát. Főleg az akácmézest. Bajtársai elnézték neki, hiszen nemrég kapott fejlövést. A vörös csillagos türkmén harcosok is hibbantnak tartották, mert hiszen Allah előtt, még mézzel is tréfli volt az alkohol; a hasis mégiscsak jobb – vélték. Ez annyira kézenfekvő, minthogy Mekka a szentváros, és nem Moszkva.

Na végre! Az oltárról elhangzott az „Ita missa est”, majd Bernát atya kivonult a ministránsaival Még lengett a bronzharang mázsás nyelve, miután odasózta az utolsót, de a hívők már kitódultak a Templomtérre és beolvadtak a Mihály napi búcsú forgatagába.

Drága dolog a petróleum. A boltba vitt az ember egy üveget és abba mérték pénzér´ Nagymama csak későn gyújtotta meg - az üvegcilindert leemelve - a lámpabelet, mikor már alig láttam nagypapa lábait a lavórban. Azt minden este megmostam, ahogy az Úr a Tizenkettőét. (Azt a plébános úr mesélte a múltkor.) A sparhelt vasszáján keresztül kiviláglott néha a maradék tűz lángja, ha lobbot vetett még egy-egy lapuló ágdarab.