Szilágyi Hajni - Lumen alkotásai
Halkuló
Hűtlen gyermeked lettem,
önmagam árulója.
Hazudtam világnak,
súgtam Istennek,
üvöltöttem messzi sietett anyámnak,
hogy nem fáj a hiány,
nem marja kínzó
fájdalom az ajkam,
csak néha vér serken
szívemből a hold
ezüst sarlójától.
Kilenc nap
A falak tiszták és vakítóan fehérek. Néha az embernek olyan érzése támad, hogy a közéjük bezáródott szagok, a néma sikolyok, a gépek lassú, halk moraja egy egészen más világba húzza át. Pedig semmi extra. Négy fal, két ablak, négy ágy. Az ágyak évek óta úgy állnak egymás mellett, mint egy kifeszített sóhaj. A levegő csak akkor lengeti meg a sárgás, kopott függönyöket, amikor az ajtón belép az élet, és mosolyogva körbenéz.
Lépsz előttem, jársz utánam
Ha te nem lennél,
vajon meddig lennék én.
Lángolnék-e újra
a fény-táncoló napban.
